Verselő.hu

Benedek Elek: Tópartján

Pihen a tó, szellő se lebben,
Mélységes csend, madár se rebben.
Közel s távol egy hang se hallszik,
Az erdő alszik, mélyen

Egy, kettő, egy, kettő! Ide nézzetek,
Jobbra át, balra át: katona leszek,
Van már görbe kardom, csákóm is leszen,
Szalutál

Mit nevettek? – mit csúfoltok? –
hisz’ főszakács vagyok én:
Hónom alatt főzőkanál,
előttem meg a kötény.

Beteg báránykám, meggyógyítalak,
Tied lesz otthonom, minden jó falat.
Táncolsz te még a virágos réten,
Kicsi gazdád furulyálgat

Vígan járjuk a világot,
egész nap énekelünk:
Abból élünk, amit hugom
meg én, együtt keresünk;
Nincs nékünk e nagy világon

Zöldbe borult az almafa,
Kis leányka ül alatta.

Kislány ruhája hófehér,
Szőke haja válláig ér.

Dalolva jön egy kis madár,

Zúg, ha őröl, zúg a malom.
Oda viszem a búzámat.
Hála Isten, van víz elég,
Jól forog a malomkerék.

Jó dolga van a molnárnak,

Hosszúlábu strucczmadár, futós, mint a szél,
A jó arabs paripa nyomába sem ér;
De ha lopva meglepik, nem szaladhat el,
Meg

– Megtöltöttem a puskámat,
gyere velem, kis hugom:
Lövök neked nyulat, őzet,
örülsz neki majd, – tudom!…

Esik a hó, gingalló:
Hóban járni, jaj de jó;
Fölmarkolom meggyúrom,
A Katiczát megdobom;
– Hopsza húgom, jól vigyázz,