Verselő.hu

Zigány Árpád: Szeretem én a babámat

Szeretem én a babámat,
jaj, de szeretem!
Minden reggel szép ruhába
felöltöztetem;
Ha magam sétálni megyek,
őt is elviszem;

Két kis kakas nagy hangosan,
Perlekedett haragosan.
Addig s addig perlekedtek,
Hogy egymás fejének estek.

– Enyém

Jőnek már a fecskék, hazafelé jőnek,
Szebbre fordulását érzik az időnek.
Erdőkön, mezőkön, tengeren által,
Vidám csicsergéssel

Uhu, uhu, uhu, huhog bagoly koma,
Lesz-e vajon este finom, jó lakoma?
Nem lát szegény nappal, nagy búsan üldögél,
Tőle ugyan

Jön a tavasz, jön a tavasz, nyilnak a virágok,
Kint a réten serény, munkás méh-rajokat látok;
Döngicsélve egy virágról

Czukrot, kávét árulok,
Mert én kis boltos vagyok;
Mi tetszik, kisasszonyom? –
Gyömbér, szappan, só, füge –

Tyúk-anyó meg a csibéi vigan eszegetnek;
Minden magot, minden szemet föl-csipegetnek;
Ám a gonosz czirmos czicza nem

Elment a nagyapó,
Isten tudja, merre,
Talán napnyugatra,
Talán napkeletre.

Nagyapó, nagyapó,
Minek is mentél el?
S hogyha

Évike!
Gyer ide!
Ne ülj olyan csendesen,
Hoppá ide kedvesem!
Hej Évike, Évike,
Te aranyos kicsike!
Ha én olyan kis lány volnék,

Nagy orrmányu állat ám az elefánt:
De csak ne félj tőle! – mert senkit se bánt;
Nagyon szelid állat, okos, engedelmes,