Melankólikus versek – Oldal 5 a 5-ből

Szabolcska Mihály: A Tisza partján

A Tisza partján szeretnék meghalni,
Virághullajtó őszi alkonyattal.
Vagy azt se bánnám: hogyha épen akkor
Pirosítná … Végigolvasom →

Utcán-téren virágot árult,
Illett rá karton, kék ruhája.
„Be szép lány lesz – mondták – belőle
Tizenhét… Végigolvasom →

Teljes egész életemben
Nem gyűlöltem, csak szerettem,
Minden embert, minden sorban,
Ha leány volt, annál jobban!

A fájdalomból sohse lesz dal,
Vagy csak idővel, mikor enyhül.
Ha igazi, nagy bánatom van:
Köny fakad, nem dal a szívembül.… Végigolvasom →

Egy csomag színes ceruza, egy csoport ember.
Előttük a természet rajzokban, színtelenen.
Fellapozzák a kifestőt. Szebbnél… Végigolvasom →

Hol van a szó, amit már kimondtak,
Hol van az álom, a tegnapi mese?
Hol van a sírás, hol van a nevetés,
Hol van a dédi mosolygó… Végigolvasom →

üres az istálló s a jászol
idén se lesz nálunk karácsony
hiába vártok
nem jönnek a három királyok

sok dolga van a teremtőnek… Végigolvasom →

Nekem egyforma, az én fülemnek,
Ha kéj liheg vagy kín hörög,
Vér csurran vagy arany csörög.

Én tudom, állom, hogy ez: a Minden… Végigolvasom →

Sír a nóta, magyar nóta,
Muzsikálnak este óta
Messze, messze idegenben,
Mesebeli tündérkertben,
Egy párizsi fogadóba’;… Végigolvasom →

Sápadt világok forognak,
Mély árkokat mos a megáradt keserűség,
És füstösen gomolyog a gyűlölet:
Születni kellett,
Még… Végigolvasom →