Babits Mihály: Himnusz
A Földön
még mindig
a Hivatal csúf vérengzést kohol; a Falkák
őrjöngnek: a Bestia a magas
felhőkig dobálja körmeit; de nékünk… Végigolvasom →
Verselő.hu » Melankólikus versek »
Garai Gábor: Kis csodák
A várva várt nagy csodák, többnyire
– mire beteljesednek –
elvesztik gyöngéd hamvasságukat;
fénylő, pikkelyes… Végigolvasom →
Garai Gábor: Ha a szerelem elhagyott
Mert ha a szerelem elhagyott,
kipattogzik arcodon vékony
fehér rétegben a védtelenség,
mint omló falon a salétrom;
mert… Végigolvasom →
Garai Gábor: Nem azért…
Nem azért zaboláz fegyelmem,
mert a szenvedély elhagy engem,
nem azért csöndes bennem a harag,
mert vágyaim is lustán nyugszanak;… Végigolvasom →
Garai Gábor: Számvetés
L. A.-nak
Csak esti séta ez, vagy évek óta
járjuk? Cipőnkön vastagszik a por.
Hová, barátom? Álljunk meg egy szóra:
legjavunkat… Végigolvasom →
Garai Gábor: Elátkozottan
Mint páros gót oszlopok összeforrtan
Tartjuk a remény boltíveit
Állunk csont-fehéren elátkozottan
Míg a törvény rajtunk… Végigolvasom →
Kassák Lajos: Advent van
Advent van, s átjárja lelkem
a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét-tán ezredszer-,
hogy szépen élni gyakran túl kevés.… Végigolvasom →
Dsida Jenő: Közeleg az emberfia
Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
nyulat,… Végigolvasom →
Babits Mihály: Ádventi köd
Tél van megint!
Reggel amint
fölébredek,
még betekint
az utcalámpa
sötét szobámba,
mert odakint
köd van megint.
Elbuvik… Végigolvasom →
Radnóti Miklós: Ádvent, kései ember
Megy vézna fenyővel a hóna alatt
a sárban szegény; kalapja körül a
kedve leng ijedten, mint nyáron, sárló
tehénnek feje … Végigolvasom →