Zigány Árpád versei versei – Oldal 8 a 15-ből

Zigány Árpád: Kis egérke…

Kis egérke vigan tánczolt,
mulatott a szobában:
De hirtelen furcsa vendég
jött, még furcsább ruhában.

Czirmos czicza

Bandi meg az Ilonka
elmentek a kútra,
Telehúzták a csöbröt
s vitték haza futva;
De nagy baj történt velük,
elestek a réten

Megy a gőzös Kanizsára, hegyen-völgyön át,
Jobbra-balra elhagy várost, falut és tanyát;
Nagyot füttyent, lassabban

Gerlemadár, vadgalamb,
turbékol az ágon:
Ilyen szelid, szép madár
nincs több a világon!

Fakó szekér, kenderhám,
Mind a kettő rossz szerszám;
Lassan ballag a Fakó,
Így utazik a Ferkó.
Tyúkot visznek a kasba’,

Jaj, de szörnyű lárma ez,
tépi a fülem:
Szinte kábulok bele,
szédül a fejem;

Két jó torkú, gágogó
liba teszi ezt:
Soha nem

Bodri kutya, mi lelt téged:
szalvéta a nyakadon?
Aki meglát ilyen furcsán,
jól kinevet, fogadom!
Talán bizony Józsi tette

Kis nyulacskák a ketreczben
jaj, de vígan élnek:
Egész nap csak esznek-isznak,
játszanak, henyélnek.

A Bodri ezt vicsorgatva,

Tele rakták száraz galylyal
a kis taligát,
Mert hát otthon fűteni kell
a hideg szobát;
A kis Miska elül húzza,
Margit tolja

Sárga kukoricza,
De magas a szára,
Ha megér, letörik
Szent-Mihály havára;
Szép csomókba kötik,
Száradni aggatják.
Aztán