Zigány Árpád versei versei – Oldal 7 a 15-ből

Zigány Árpád: Édes anya…

Édes anya ebédet visz
a dolgos apának,
De utjukba áll a patak,
mely szinig megáradt;
Hogy menjenek átal rajta,
mikor nincsen

Pincsi kutya büszkén jár-kel,
akár csak egy gavallér!
Makra-pipa a szájában,
a nyakán fehér gallér!
Félrecsapja a süvegét,

Csiga-biga
gyere ki,
Ég a házad
ide ki,
Öltsd ki szépen
szarvadat,
Összetöröm
házadat,
Mély kutba vetlek,
Aztán kinevetlek.

Kis gyerekek, valamit
kérdezek most tőletek:
Vigyázzatok, hogy aztán
okosan feleljetek.
– Nyuszi, nyuszi, házinyúl:

Jó állat a tehén, édes a teje.
Szopós kis fiának borjú a neve;
Ha már nagyobbra nőtt, majd tinónak hivják
Szekérbe, igába,

Kinek adjam, kinek adjam
ezt a csúnya ördögöt?…
Nekem! – Én majd a nyakára
hosszu madzagot kötök!…

Mi baj, mi baj,
édes Jutka?
Eltörött a poharad?
Ejnye, ejnye,
nagy kár biz az,
De sohse emészd magad.
Kérd meg szépen
édes

Királytigris ő kegyelme,
Indiának veszedelme,
Orrszarvúval találkozott.
S vele mindjárt összekapott.
Ez aztán megtanította,

Anti, Rózsa horgásznak
a patak vizében,
Most akadt egy nagy keszeg
a horgukra éppen;
Anti húzza kifelé,
a Rózsa meg bámul:

A nagy országutat
a ló addig rójja,
Míg egyszer leesik
az egyik patkója;
Akkor a kovácshoz
vezetik a lovat,
Aki nem bajlódik