Zigány Árpád versei versei – Oldal 6 a 15-ből

Zigány Árpád: Miből lesz a kenyér?

A lekaszált termést
nagy kévékbe szedik:
Behordják a csűrbe,
ott kicsépeltetik;
A magból a molnár
lisztet őröl nekünk:

Láttál-e már bősz oroszlánt? – Úgy-e szörnyű állat?
Bátorságra és erőre párját nem találod;
Forró, sziklás Afrikában

Egyik téglát a másikra
szépen fölrakom:
Ha elkészül ez a kis ház,
benne én lakom;

Két hugomnak is csinálok
külön két szobát;

Kéményseprő bácsi, jaj de fekete!
Ruhája korommal, szénnel van tele;
Nem csoda, mert mindig a kéménybe jár,
S a korom, a

Harang-virág, giling-galang…
Virág vagyok, de nem harang;
Mostoha volt az én anyám,
Nincs illatom, nincs szép

Tavaszszal elveti a gazda a magot,
És ha a jó Isten szép időket adott,
Megnő majd a vetés, meg is sárgul nyárra,
Péter-Pálkor

– Hogy az alma, hogy a körte,
nem drága-e néni?
Aztán kérem, hogy nagyon jól
tessék ám megmérni! –
– Dehogy

Van nekük egy szép ágyunk,
anya alszik benne:
Bárcsak vele alhatnám,
jaj de jó is lenne!
A keblére hajtanám
fáradt kis fejemet,

– Jó-e, mond’ a sárgarépa?… adj belőle kis majom!
– Van eszembe! – dehogy adok! Úgyis

Édes apa könyvszekrénye,
könyvekkel van tele:
De jó lenne, ha kedvemre
turkálhatnék benne!
Egész csomó képes-könyvet,