Gyerekversek – Oldal 37 a 71-ből

Benedek Elek: Isten madárkája

Itt vagy, itt vagy, fecskemadár,
Szívünk olyan régóta vár,
Daltól zeng az eresz alja,
Felvidámul, aki hallja.Fecskemadár,

Búsul szegény mackó koma,
Nem sikerült a lakoma
Réges-régen.
Szeme zöldet, vereset lát,
Hogyha így tart még ez tovább,

Kis Margitka odacsalta
a hattyút a partra,
Friss kalácscsal, jó kenyérrel
etetni akarta;
A Gyurka meg, hogy meglátta,

Vigan fürdik a két testvér
tenger hűs vizében,
Czézár meg a parton őrzi
ruhájukat szépen.
Fél szemével a hű kutya
kis gazdáit

Pihen a tó, szellő se lebben,
Mélységes csend, madár se rebben.
Közel s távol egy hang se hallszik,
Az erdő alszik, mélyen

Egy, kettő, egy, kettő! Ide nézzetek,
Jobbra át, balra át: katona leszek,
Van már görbe kardom, csákóm is leszen,
Szalutál

Mit nevettek? – mit csúfoltok? –
hisz’ főszakács vagyok én:
Hónom alatt főzőkanál,
előttem meg a kötény.

Beteg báránykám, meggyógyítalak,
Tied lesz otthonom, minden jó falat.
Táncolsz te még a virágos réten,
Kicsi gazdád furulyálgat

Vígan járjuk a világot,
egész nap énekelünk:
Abból élünk, amit hugom
meg én, együtt keresünk;
Nincs nékünk e nagy világon

Zöldbe borult az almafa,
Kis leányka ül alatta.

Kislány ruhája hófehér,
Szőke haja válláig ér.

Dalolva jön egy kis madár,