Állatos versek – Oldal 9 a 18-ből

Zigány Árpád: A teve

Messze Afrikában,
a hol a nap éget,
S nagyon átheviti
a köves vidéket;
A forró homokban
nem tud ló járni,
Más teherhordozót

Két galambom van én nékem
mind a kettőt szeretem,
Az ölemben hordozgatom
és a számból etetem.

Mind a kettő olyan szelíd
mindíg

Kóbor cica a kamrába
Nyaskálni ment, de megjárta.
A házmester észrevette,
Seprővel megkenegette.

Supp, supp, cica! nesze,

A juh derék állat, sok hasznát veszik,
A gyapját lenyírják, húsát megeszik;
Gyapjából posztó lesz, a tejéből sajt,
Szarva

Erdők sűrűjében, hol a lomb fakad,
Élnek a kis őzikék, meg a dámvadak;
S ha megúnták már a zöld erdőt, a fát,
Kijönnek a rétre,

Szegény nagymamának nincsen senkije,
Egyedül üldögél karosszékibe.
Volt egy unokája, szép és jó gyerek…
Ha rá

Csinos czicza falatozott,
És észre se vette,
Hogy a kutya ólálkodva
Bujkál körülötte;
No most mindjárt
hajba kapnak,
Farkas-szemet

Van Péterkének
Hófehér báránya,
Piros szalagocskát
Kötött a nyakába.

Piros szalagocskán
Arany csengő fénylik,
Így viszi

A madarak egykor
Királyt választottak,
Ebben határozó
Gyülést is tartottak.

S azt végezték, hogy a
Legkitünőbb köztük,

Szereti a baba
Tarka kis cicáját,
Simogatja szépen,
Fülét, farkincáját.
Versenyt szalad vele
Az udvaron végig,
Meg is