Állatos versek – Oldal 10 a 18-ből

Bezerédj Amália: Apró mondások

Macska eszik egeret;
Gyermek eszik kenyeret.Kereng mérges kigyó;
A ki sir, az nem jó.

Tarka tollas madár;
Nem kap, a ki nem

Sivít a szél, zúg a zápor,
Eresz alatt verébtábor.
Egyre azon csiripelnek,
Ennivalót hol is lelnek.
Csirip, csirip, csip,

Hidján volt egy baglya,
Hosszu lábu gólya
Reá fészket rakott;
Négy kis fia volt ott.
Midőn megéhültek,
Mert még nem repültek,

Mennek a libuskák,
Gigágá, előre,
Mennek, mennek, mendegélnek
Virágos mezőre.

Mennek a libuskák.
Katóka utánuk,
Mint

Mosolyog a nap az égen,
Lilike sétálni mégyen.
Játszik ő most kismamácskát,
Sétáltatja a babácskát.

Istenadta kismamája

Évike!
Gyer ide!
Ne ülj olyan csendesen,
Hoppá ide kedvesem!
Hej Évike, Évike,
Te aranyos kicsike!
Ha én olyan kis lány volnék,

Egyszer pünkösd ünnepében,
Május hónap közepében,
Egerecskék mit gondoltak?
Zöld erdőbe kirándultak.
Ujjujuju, félre

– Cica-mica, mi kéne?
– Nyáu, nyáu, tej kéne!
– Fogj csak inkább egeret!
– Fogtam én, már eleget.

Kicsike vagyok én,
Sokat nem mondhatok,
Egyet-kettőt azért
Mégis csak szólhatok.

Aki még nem tudja,
Tőlem megtudhatja:

Bujdosik Mariska, Isten tudja, merre,
Talán napnyugatra, talán napkeletre.
Akármerre indul, szerencse kísérje,
Szegény