Volt egyszer egy kerek erdő,
erdő mélyén csodát rejtő,
száznál is több nyuszilak.
Itt éltek a hosszú fülű,
piros szemű, fehér szőrű
nagy nyuszik és nyúlfiak.
Volt közöttük duci nyuszi,
sovány nyuszi, szép nyuszi,
akadt néhány csúnyácska is,
volt okos, meg oktondi.
Lakott itt sok vidám nyuszi,
barátságos, eleven,
de olyan is, aki fülét
lógatta csak csendesen.
Élt közöttük nem is kevés
becsületes, jó nyuszi,
ám valljuk be, akadt egy pár
alamuszi kis nyuszi!
Volt egyszer egy másik erdő,
erdő mélyén csodát rejtő
száznál is több nyuszilak.
Itt éltek a hosszú fülű,
piros szemű, sötét szőrű
nagy nyuszik, és nyúlfiak.
Volt közöttük duci nyuszi,
sovány nyuszi, szép nyuszi,
akadt néhány csúnyácska is,
volt okos, meg oktondi.
Lakott itt sok vidám nyuszi,
barátságos, eleven,
de olyan is, aki fülét
lógatta csak csendesen.
Élt közöttük nem is kevés
becsületes, jó nyuszi,
ám valljuk be, akadt egy pár
alamuszi kis nyuszi!
Egy szép nap a nagy erdőben
(képzeljétek, mindkettőben!)
felkiáltott egy nyuszi:
– Nem láttam még a világot,
nem ismerek más országot,
ideje hát indulni!
Ne féljetek, visszatérek,
akkor mindent elmesélek,
nem kell értem aggódni!
Keresett a hosszú fülű,
piros szemű, fehér szőrű
nyuszika egy jó utat,
Eközben a hosszú fülű,
piros szemű, sötét szőrű,
választott egy másikat.
Mentek, mentek, mendegéltek,
vándoroltak, fütyörésztek,
három éjjel, három nap.
Ezután, az egyik reggel
(éppen, mikor a Nap felkel),
véget ért az utazás.
Fehér szőrű kis barátunk
csodálkozva állt és bámult
meglepődött, nem vitás!
Körbevette sok-sok nyuszi
(ha nem látja, el sem hiszi),
mert a szőre mindnek más…
Mind fekete, egy sem fehér,
haragjuk az egekig ér,
nem tűrik az idegent!
Reá néznek,
nevetik.
Szólni próbál,
leintik.
Közelebb lép,
kergetik.
Másik vándorunk is reggel
(éppen, mikor a Nap felkel),
zárta le az utazást.
Sötét szőrű kis barátunk
csodálkozva állt és bámult
meglepődött, nem vitás!
Körbevette sok-sok nyuszi
(ha nem látja, el sem hiszi),
mert a szőre mindnek más…
Egy sem sötét, mind hófehér,
haragjuk az egekig ér,
nem tűrik az idegent!
Reá néznek,
nevetik.
Szólni próbál,
leintik.
Közelebb lép,
kergetik.
Búsan indult ezért vissza,
rátalált egy gyalogútra
két magányos nyúlvándor.
Mentek, mentek, mendegéltek,
az út közepére értek,
s megálltak a látványtól.
Topogtak csak az út mellett,
egy fehér, s egy sötét gyermek
megijedtek egymástól.
– Szia! – szólt az egyik végre.
– Szia! – int a másik félve,
s beszélgetni kezdtek ők.
Így történt, hogy hamarosan
ismerkedtek óvatosan
szinte egész délelőtt.
Elindultak barátságban,
előbb egyik,
majd a másik
nyuszigyerek hazájában
megálltak a nép előtt:
– Kedves nyulak, figyeljetek,
hallja minden felnőtt, gyerek!
Túl hamar, ne ítéljetek!
Értse meg most mindenki:
Nem a bunda színe fontos,
lehet fehér, lehet foltos,
fekete vagy szürke pontos,
az számít, ki viseli!