Versek a természetről – Oldal 10 a 15-ből

Reviczky Gyula: Egy kis lánynak

Mint az árnyék, ha ragadja
Röpke szellő, jobbra-balra
Lebeg, illan… ismered?
Kikelet világos árnya,
– Játszi

El-elnézlek, ti hontalan fenyők,
Ti erdő-testből kitépett tagok.
Hányan mondhatják el ma veletek:
Ó én is, én is hontalan…
Végigolvasom →

Örömvirág volt a karácsonestve!
Hogyan leszedték tünde bársonyát –
Piros napoknak halvány unokája,
A multból …
Végigolvasom →

Kint szentfehéren száll a hópehely,
A dermedt földre csókokat lehel,
Az utcasarki régi kőkeresztre’
Paplant pihézget…
Végigolvasom →

Nagy-izgatottan tettem ki a vágyam
a jégvirágos ablakok mögé – :
Talán ma győz a mese-hit, varázs,
s ha csak egy nagyon

Bóldog, ki fákat űltet, ólt
Ifjú legény korában,
Osztán azokra gondja vólt,
Hogy nőjjenek bujábban,
Hernyó, bogár ne bántsa,…
Végigolvasom →

Arany ágon ül a sármány,
kicsi dalt fúj fuvoláján,
arany égen ül a bárány,
belezendít citeráján.

Piros alma szivem ágán,…
Végigolvasom →

Jön a kocsi, most érkeztünk,
alaposan eltévedtünk,
derekasan áztunk-fáztunk,
no de kicsit elnótáztunk.

Jegenyefa ingó-bingó,…
Végigolvasom →

Mély erdőn
Ibolya-virág,
Elrejt jól
A boróka-ág.

Minek is rejt az az ág,
Gyere, tágas a világ,
Mély erdőn
Ibolya-virág.

Tó vize, tó vize csupa nádszál,
Egy kacsa, két kacsaé oda-császkál.
Sárban ezer kacsa bogarászik,
Reszket a tó vize, ki …
Végigolvasom →