Versek az életről – Oldal 7 a 9-ből

Garai Gábor: Visszfény

„ki méltó látni a csodát,
az a csodát magában hordja”
(Babits)

Aki méltó, – magában hordja
a szépet … Végigolvasom →

A várva várt nagy csodák, többnyire
– mire beteljesednek –
elvesztik gyöngéd hamvasságukat;
fénylő, pikkelyes… Végigolvasom →

Nem azért zaboláz fegyelmem,
mert a szenvedély elhagy engem,
nem azért csöndes bennem a harag,
mert vágyaim is lustán nyugszanak;… Végigolvasom →

Mint páros gót oszlopok összeforrtan
Tartjuk a remény boltíveit
Állunk csont-fehéren elátkozottan
Míg a törvény rajtunk… Végigolvasom →

Jancsi bohóc
a nevem
Cintányér a
tenyerem.

Orrom krumpli,
szemem szén,
Szeretném ha
szeretnél!

Velem nevetsz,
ha szeretsz,… Végigolvasom →

Üveggolyó, üvegház
belsejében mit találsz?
Bent lakik a szivárvány,
rajta ül egy királylány.

Ül a hídon magában,
üveggyöngy… Végigolvasom →

Megy a vonat
Zakatol, zakatol:
Várnak reád
Valahol, valahol.

Fut a kerék,
Dübörög, dübörög:
Lesz még máma
Örömöd, örömöd.… Végigolvasom →

Cserregnek a verebek.
Nagy újság van, gyerekek!
Kis kertünkben hajnalra
kinyílott a hajnalka.

Itt a meleg, itt a nyár!… Végigolvasom →

Ha ránehezednék lelkedre a bánat,
Hited, önbizalmad magadra hagynának,
Reményed légvárát látnád omladozni,
Krisztus… Végigolvasom →

Anyukámnak anyukája,
Énnekem a nagyanyám.
Anyukámnak apukája,
Ő pedig a nagyapám.

Elég furcsa úgy gondolom,
Idő kell,… Végigolvasom →