Alföldi Géza: Krisztus!… Krisztus!…
Karácsony éjjel,
kint most verte az éjfelet,
az égen
furcsa fehérlő fény remeg.
Az éjben
apró lámpások pisla fénye
forrósítja…
Végigolvasom →
Karácsony éjjel,
kint most verte az éjfelet,
az égen
furcsa fehérlő fény remeg.
Az éjben
apró lámpások pisla fénye
forrósítja…
Végigolvasom →
Járkálj csak, halálraítélt!
bokrokba szél és macska bútt,
a sötét fák sora eldől
előtted: a rémülettől
fehér és púpos lett…
Végigolvasom →
Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Mult éjszaka – háromkor – abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép…
Végigolvasom →
Jön a Karácsony fehéren
S én hozzám is jön talán majd
Valaki a régiekből.
Csöndesen lép a szobámba
S én köszöntöm: „Béke,
Magyar síkon nagy iramban át
Ha nyargal a gőzös velem
Havas, nagy téli éjjelen,
Alusznak a tanyák.
Olyan fehér és árva a sík,…
Végigolvasom →
Ülök életunt szobámban,
hideg teát kavarok…
Körülöttem fájás-félés
ködhálója kavarog.
Kikelek tikkadt helyemből,…
Végigolvasom →
Látom a ködöket,
téli reggeleket,
hétfőket, keddeket,
napokat, heteket…
Nem írok verseket,
Beteg vagyok, beteg.
Beteg…
Végigolvasom →
Mért fekszel jászolban, ég királya?
Visszasírsz az éhes barikára.
Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:
mégis itt rídogálsz,…
Végigolvasom →
Legalább húsz fok hideg van,
Szelek és emberek énekelnek,
A lombok meghaltak, de született egy ember,
Meleg magvető hitünkről…
Végigolvasom →
Karácsony éjjel
égnek a fények,
szívekben béke,
és új remények.
Őzike nézi,
üres a jászla,
lesz talán mégis
aki megszánja.…
Végigolvasom →