Faluról szóló versek – Oldal 2 a 5-ből

Benedek Elek: Péterke báránya

Van Péterkének
Hófehér báránya,
Piros szalagocskát
Kötött a nyakába.

Piros szalagocskán
Arany csengő fénylik,
Így viszi

Ne higyjétek, hogy e földet,
Mit világnak nevezünk,
Csak mi lakjuk, s az egészet
Elfoglalja telepünk.Magyarország a mi

Buza.

Leghasznosabb növény ez,
Mit még eddig ismerünk,
Lisztjéből lesz sütemény,
És tápláló kenyerünk.

Málé.

Termése

Hová, hová, gyerekek?
Én is elmék veletek.
Tiszán túl, Dunán túl,
Még a tengeren is túl.
No hát Isten veletek,
Oly messze

Falu végén egy kerek tó,
Abba folyik a Berettyó.
Ottan úszkál hat libuska
Ott lubickol kis Iluska.

Libuskáim, fürödjetek,

Egy, kettő, egy, kettő! Ide nézzetek,
Jobbra át, balra át: katona leszek,
Van már görbe kardom, csákóm is leszen,
Szalutál

Hinta, hinta, hintóba,
Jere Marci Brassóba.
Ez aztán a nagy város,
Hétfaluval határos.

Mit csinálunk Brassóba?
Ostort

Lekonyul a búza feje;
Aratásnak van ideje.
Gazda ember kaszát penget,
Ugy vágja a sűrü rendet.

Hangzik a dal munka közbe,

A nap még föl sem kelt, csicsereg a fecske,
Virágos ágakon zümmög a méhecske.
Csattog a csalogány, köszönti a reggelt.
Rigó

Száll a lepke, dong a dongó,
A madárdal nem búsongó,
Nem hallatszik bús panasz;
Daltól hangos hegy, völgy, halom,
Falu végén