Verselő.hu

Lévay József: Karácsonyi verebek

Kemény a tél, zord idő jár.
Ott künn szinte csikorog.
Viskójában szegény özvegy
Két árvával nyomorog.

Forgó időben forgó a szerencse,
A boldogság most itt, majd ott tanyáz;
De e napért a bút szív elfelejtse
S vidám örömtül hangozzék…
Végigolvasom →

Egy nap, meg egy este
Minden esztendőben
Szeretném, ha király
Lehetne belőlem.

Ha nem is, ha nem is
Valami sokáig:
Karácsony…
Végigolvasom →

Fehér szárnyú karácsonyi angyalok,
A mi lelkünk most nálatok andalog.
Kunyhókba és palotákba szánjatok,
Libegjen be

Ma találkoztam az öreg Mikulással.
Sürgős dolgom volt, nem tudtam megállni,
amikor elébem toppant. Gyönyörű téli
szürkület

Télapónak hó szakálla
Feje tarkó, ing a lába,
Lehe jégcsap, képe ráncos,
Járja a haláli táncot.
Zúz a szárnya, bús az árnya,

Nagy-izgatottan tettem ki a vágyam
a jégvirágos ablakok mögé – :
Talán ma győz a mese-hit, varázs,
s ha csak egy nagyon

– Hová, hová, Mikulás –
„Oda, ahol várnak:
Ajándékot viszek most
Sok fiúnak, lánynak.
Aki jó volt egész

Ihol, itt van, itt van Mikulás apó!
Fehér a szakálla, fehér mint a hó.
Ő az, senki más,
Kedves Mikulás,
Drága Mikulás!
Isten

Mikulás apónak
Jaj, de nagy a zsákja!
Aki amit szeret
Benne megtalálja.
Csörög a friss dió,
Mosolyog az alma,
Ki nem fogy