Móricz Zsigmond versei – Oldal 2 a 2-ből

Móricz Zsigmond: A róka és a tyuk

Volt egyszer
Egy róka,
Bement a
Tyukólba,
Ott üle tyukanyó
Betegen,
Kérdezi a róka
Melegen:

– Hogy vagy, ó
Tyukanyó?

Száll a héja
Magosan,
Földre röppen
Hamisan.
Tyuk: – Mit akarsz itt héja?
Héja: – Ások.
Tyuk: – Mit ásol

Száll a, száll a, száll a sas,
Nézi, nézi a farkas.

– Jó vadászni, – mondja, mondja, –
Jobb nem élni búba-gondba.

Csikorog a tél,
Szegény farkas fél,
Hogy éhesen marad,
Pecsenyét nem harap.
Fut a havon keservesen,
De nincs terítve seholsem.

Hajdinában az egér,
A macskával egy testvér,
A macska meg a kutyával,
Ez meg disznó komájával.

Hanem egyszer vége leve,

Jó a ropogó
Piri mogyoró.
Mackó uram szereti,
Bokrában felkeresi.
Egy tenyere
Tele vele,
A másikkal
Ugy csap bele.
Meghámozza,

Perzsel a nap, meleg a nyár,
Kinn a mezőn a disznónyáj.
Vigan túrják fel a tallót,
Soha jobb dolguk még nem vót.

De csak felleg

Sivít a szél, zúg a zápor,
Eresz alatt verébtábor.
Egyre azon csiripelnek,
Ennivalót hol is lelnek.
Csirip, csirip, csip,

Volt egyszer egy gazdag ember,
Annyi juha, mint a tenger,
Mint az árviz, ujjuju!
Számlálhatlan sok a juh.

Gazdag ember gondol

Furcsa ma az
Oroszlán.
Lustán néz a
Vad után.
Játszi kedve derüle,
Társak után kerüle.

Megleli a szamarat
A rókát még hamarabb,