Benedek Elek versei – Oldal 6 a 18-ből

Benedek Elek: Évike búja

Elment a nagyapó,
Isten tudja, merre,
Talán napnyugatra,
Talán napkeletre.

Nagyapó, nagyapó,
Minek is mentél el?
S hogyha

Évike!
Gyer ide!
Ne ülj olyan csendesen,
Hoppá ide kedvesem!
Hej Évike, Évike,
Te aranyos kicsike!
Ha én olyan kis lány volnék,

Egymáshoz simulva szépen
Két őzike megy a réten
Hívják őket Micikének,
Nincsen tovább ez az ének.

Hová, hová, kis Katóka?
Az erdőbe, nagyapóka.
Mit csinálsz ott, kis Katóka?
Epret szedek, nagyapóka.
Szedsz-e nekem,

Csacsi-családban nagy a búbánat:
Kis és nagy csacsik mind elbukának.
Kis és nagy érettségi, abszolváló,
Kegyetlen szigorral

Hess el, hess el, pillangócska,
Alszik már Anikócska,
Szállj, szállj messzire,
Épp a világ végire!
Szállj, szállj
Meg

Hóha, hóha, hó!
Befagyott a tó,
Rája libben, végig lebben
Gyöngyöm kis Kató.
Hóha, hóha, hó!
Állj meg, kis Kató!
Nemcsak

Itt van az ősz, elmúlt a nyár,
Búcsúzik a fecske madár.
Kedves fecske, Isten veled,
Szép hazánkat el ne feledd!

Egyszer pünkösd ünnepében,
Május hónap közepében,
Egerecskék mit gondoltak?
Zöld erdőbe kirándultak.
Ujjujuju, félre

Ha nincs drágagyöngyöd,
Jó akkor a kláris,
Tüzes paripád, ha nincsen,
Jó ám a szamár is.

Lassan járj, tovább érsz,
Így mondják