Gyerekversek – Oldal 5 a 71-ből

Adjon Isten füvet, fát…

Adjon Isten füvet, fát,
tele pincét, kamarát,
sok örömet a házban,
boldogságot családban,
ebben az új évben!

Kicsi vagyok, székre állok,
onnét egy nagyot kiáltok,
hogy mindnyájan meghalljátok:
Boldog új évet kívánok!

Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét –
aludj el szépen, kis Balázs.

Lábára

Laci te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom,
Ülj meg itten az ölemben,
De ne moccanj, mert különben
Meg talállak

Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott

Egyszer egy nyulacska éjjeli fektében,
Boldogtalan sorsát forgatta eszében
Mely nagy gonosz úgymond a félénk természet!

Egykor régen szél urfival
Fogadott az öreg nap:
Egy vándor köpenyét melyik
Lophatná le hamarabb.

Jött a szél s magát fölfúván

Egész uton – hazafelé –
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először

Kerek az én perecem, perecem,
Így kereken szeretem, szeretem,
most sütötte az anyám, az anyám,
Száz aranyért nem adám,

Mihelyt jókor reggel felszikkad a harmat,
A méhecske többé nem ismer nyugalmat.
Repdes ide s tova virágról virágra.
Majd