Gyerekversek – Oldal 39 a 71-ből

Benedek Elek: Árva kis lány

„Árva kis lány, hová merre?”
„Megyek, megyek valamerre.
Aki mindnyájunknak Atyja,
Majd az utat megmutatja.”

Nóta, nóta, régi nóta e nóta:
Állatok közt legravaszabb a róka.
Farkas komát ezerszer is becsapta,
Hozzá ki is nevette az

A kis Erzsi babáját
az ölébe vette,
S nyári szalmakalapját
a fejére tette;
Aztán beült kocsijába!
s menni akart, –

Öt kis testvér a nyáron
kilovagolt szamáron;
Egyik ráült, más vezette,
ám a szamár csak megállt:
Úgy látszik, hogy ez a szerep

Pille, pille szállj le rám,
Nem bántlak én, igazán;
Édes mézzel etetlek,
Tiszta szívből szeretlek;
Kis kertembe kiviszlek,

Ne csúfold a szegény szamarat,
Amiért a lótól messze marad,
Lassan, de biztosan mendegél,
S lám, bogáncskóróból is megél.

Csip-csip, hull a hó,
Éhezünk, fázunk,
Csip-csip, hideg van,
S nincs meleg házunk.

Nincs a fán levél,
A kertben virág,
Hideg,

Egyszer volt, hol nem volt,
De valahol csak volt:
Két fiú s egy kislány,
Ismeritek is tán.

Hárman voltak, hárman
Hat puszta

Künn a pusztán születtem én,
Kiskunsági bojtár legény.
A síkság az én országom,
Más országba nem is vágyom.

Itt született

Bándi Mariskának volt egy kis kacsája,
Annak ezüst tolla, arany koronája.
Tenyerén hordozta, onnan is etette,
Mint anya