Gyerekversek – Oldal 34 a 71-ből

Zigány Árpád: Félrecsapom a süvegem…

Félrecsapom a süvegem,
én vagyok a nagy legény;
Ha rágyújtok, a királylyal
sem igen cserélek én;
Szörnyü jó a dolgom nékem,

– Cica-mica, mi kéne?
– Nyáu, nyáu, tej kéne!
– Fogj csak inkább egeret!
– Fogtam én, már eleget.

Gólya, fecske útra készül,
Búcsúzódik a fészkétül.
Kelepelnek, csicseregnek,
Szép nyár múltán keseregnek,
Jaj de búsan

Kezem imára kulcsolom
És Tehozzád fohászkodom
Én Istenem!
Ó, hallgasd meg az imámat,
Édes apámat s anyámat
Tartsd meg nekem!

Jere, jere gyöngyvirágom,
Jere, jere lépj ide,
Tedd kacsódat, kis kacsódat
Édesanya kezibe.

Ne félj, ne félj kis madárkám,

Hallod-e te kis gilice,
Ne rakj fészket út szélire,
Mert az úton sokan járnak,
Téged ottan megtalálnak.

Rakj fészket te

Kicsike vagyok én,
Sokat nem mondhatok,
Egyet-kettőt azért
Mégis csak szólhatok.

Aki még nem tudja,
Tőlem megtudhatja:

Bujdosik Mariska, Isten tudja, merre,
Talán napnyugatra, talán napkeletre.
Akármerre indul, szerencse kísérje,
Szegény

Ha fölülök a szánkóra,
mint a szél, úgy röpülök;
Kiabálok, sikongatok
tiszta szívből örülök;
Kalapomat meglengetem,

Lenyugodott a nap, a munkának vége,
A vacsoracsillag kiült már az égre.
Tedd össze kezedet, én édes gyermekem,
Mondjad