Gyerekversek – Oldal 29 a 71-ből

Benedek Elek: Pulyka és a liba

Pulyka mondja: rút, rút, rút.
Rút, rút, rút, rút mind a lúd!
Nyomban visszavág a lúd:
Te vagy a rút, rút, rút, rút!

Egész nap

Mi az: madárijesztő?
csupa rongydarab:
S mégis elriadnak tőle
a kis madarak;
E nélkül a kapzsi, fürge,
torkos állatok,

Istenem, de sok virág mosolyog felém;
Tátika, harangvirág, kikirics, kökény;
Egyik piros, másik kék, – jó az illata:

Kezem imára kulcsolom
A te neved van ajkamon,
Oh, jó Atyám!
Buzgón Hozzád fohászkodom:
Tekints le rám!

Téged dicsér egész

Hol voltál kis nyuszika?
Kint a mezőn, Zsuzsika.
S mit tettél ott barátom?
Néztem: van-e mit rágnom.
S találtál-e valamit?

Száll a levegőben, száll a léghajó,
Vigan leng a szélben rajta lobogó;
Bár engem csak vinne,
Jaj, de jó is lenne!
Szállni,

Befujta az utat a hó,
fáznak a kis madarak;
Éheznek is, mert a havon
egy szem búza sem akad.

Kis Ilonka megsajnálja
a szegény

– Hess, te czicza! siczcz, te czirmos! –
még mi nem jut eszébe,
Hogy a kakast megugrasztja,
s kárt tegyen a csirkébe!

Tolla egyszerű, hangja gyönyörű
Fülemilének.
Mint az ő éneke, nincs több olyan
Szép madárének.

Lám a pávának tolla milyen

Az első lopást, hogyha sikerül,
Követi másik, harmadik,
S napfényre hogyha gyorsan nem kerül,
Az Isten tudja hányadik.