Gyerekversek – Oldal 27 a 71-ből

Benedek Elek: Tavaszi dal

Fújdogál a tavaszi szél,
Olvad már a hó,
Csomagol és költözködik
Öreg Tél apó.

Zúzmarás fehér szakálla
Messze integet.

Hópehely a magas égből hulldogál,
Felhő mögül egy kis angyal kukucskál.
Fehér szárnyát meglebbenti s lenevet,
Azt vizsgálja:

Szelid gesztenye.

Gesztenye-fa nagyra nőhet,
Több száz esztendeig élhet,
Jó gyümölcsöt ad a fája,
Asztalos munkát deszkája.

Pista kiment a rétre, szénát gyűjt serényen,
Meglátszik a szorgalom a csöpp kis legényen;
Nézi, nézi a kutya, mit mível

Bú-u, bú-u, sír a boci:
– Gyere haza, écsanyám!
– Megyek, megyek, ne keseregj,
Édes kicsi bocikám!

–

Mosolyog a nap az égen,
Lilike sétálni mégyen.
Játszik ő most kismamácskát,
Sétáltatja a babácskát.

Istenadta kismamája

De szép fészek! – négy tojás van benne:
Ha kiszedném: – ejnye, de jó lenne!
Hazavinném, a tyúk alá tenném,
Mind

Igaz, derék, hű kutyának
nincsen sehol párja:
Az embernek nincsen nála
hívebb jobb szolgája;
Tűzbe-vízbe, kész halálba

Megérett a búza, sárgul a kalásza
Piroslik a szeme, kész az aratásra.
Dűl a kalásztenger, a kalongyák gyűlnek,
Aratók danája

Beli, baba, beli,
Hamissággal teli!
Egész nap futni,
Mégsem aludni…
Rossz baba, rossz!

Jóccakát mamának,
Most