Karácsony délután
lassan jön az alkony.
Kíváncsiság bújkál
minden gyerekarcon.
Végre sötétedik?
hamvas lesz az este.
Bodri velem együtt
figyel minden neszre.
Mikor szól a csengő,
az ajtó kitárul,
piros alma nevet
rám fenyőfárul.
Tudom, az erdőből
édesapám hozta,
a diót meg anyám
be is aranyozta?
Azért olyan kedves,
azért olyan drága,
meghatottan nézek
apára, anyára.