Banya tanyán, pókhálók közt
mendegélt egy boszorkány.
Foga egy volt, az is törött,
Holdfény csillant vasorrán.
Csillagpettyes éjszakákon
Tüzet gyújtott udvarán,
Kuvik szólalt fenn a fákon,
Surrant sok-sok furcsa árny.
Sárkányfogat, kígyót, békát
Beleszórt egy katlanba,
Varázsigét mormolt némán
És a tűzre felrakta.
Szikrázott a bűvös katlan,
A bájital rotyogott,
A boszorkány csendben, halkan
Kavarta és motyogott.
A rejtelmes sötétségnek
Előjöttek árnyai,
Jól látszott a tűz fényében,
Hogy a banya lányai.
Merítettek békahájat,
Cuppogtak és csámcsogtak,
Váratlanul valahányan
Tündérekké változtak.
Megörültek, táncba fogtak,
Pilleszárnyon szálldostak,
Ám mikor a kakas szólalt
Rútak lettek, s bánkódtak.
Banya tanya boszorkánya
Ezer éve arra vár,
Megmarad a tündérszárnya
Egy szép nyári éjszakán.