Állatos versek – Oldal 6 a 18-ből

Móricz Zsigmond: Kis malac meg a farkasok

Van egy erdő, erdőháton,
Benne tisztás az irtáson,
Hóba rakva rajta kis ház,
Kis malac itt telel tanyáz.

Kicsi fejsze csitteg-csattog,

Az volt egyszer bajos élet,
Hogy a vizek kiszáradtak,
A folyóból mind kötél lett,
Patakokból csepümadzag,
Fától-fáig,

Volt egyszer
Egy róka,
Bement a
Tyukólba,
Ott üle tyukanyó
Betegen,
Kérdezi a róka
Melegen:

– Hogy vagy, ó
Tyukanyó?

Gímszarvas meg őzike, megállnak a réten,
Kémlelődve néznek szét a dombos vidéken;
Sok ellenség üldözi szegény állatkákat,

A kécskei kecskének
– mek-mek-mek –
baja esett szegénynek
– mek-mek-mek –
belehágott a villába,

Száll a héja
Magosan,
Földre röppen
Hamisan.
Tyuk: – Mit akarsz itt héja?
Héja: – Ások.
Tyuk: – Mit ásol

– Bari, bari, bárányka,
füvet szedtünk néked:
Gyönge füvel, virággal
etetgetünk téged;
Egész nap beczézgetünk,

Apró ruczák, kis libák
a patakra járnak,
Mert a sárban bogarat,
gilisztát találnak;

Elgágogják magukat
az öreg libák:

Csörgött a sövényen
az egyszeri szarka,
illegett-billegett
sebesen a farka.
Jobbra illegette,
balra billegette,
a delelő

Láttál-e már bősz oroszlánt? – Úgy-e szörnyű állat?
Bátorságra és erőre párját nem találod;
Forró, sziklás Afrikában