Nincs már bennem indulat ellened,
se érted, végre minden véget ért;
se jót, se rosszat többé nem teszek
a kedvedért.
Tömény füstköddé vált a szerelem,
bemocskolja nyoma az ablakot;
többé már tegnapod se kémlelem,
se holnapod.
Kezem selymes vadgesztenyét simít,
hogy feledje kétéltű kebledet;
se – hús – se – hal emléked émelyít,
rekeszizmom remeg.
Átkelek inkább ködlő hegyeken,
mint a te áttetsző titkaidon;
már nem varázslat borzong szívemen –
hideg iszony.