Virág versek – Oldal 5 a 13-ből

Bezerédj Amália: Az év tizenkét hónapja

Háromszáz hatvanöt nap van
Egy leforgó esztendőben.
Hét napot egy hétbe téve
Épen ötvenkét hét lészen.
Ezt tizenkét felé

Nyílik már, nyílik már
A pünkösdi rózsa,
Eredj, lányom, gyöngyvirágom,
Szakassz egyet róla.
Szakassz egyet róla,
Tűzd

Istenem, de sok virág mosolyog felém;
Tátika, harangvirág, kikirics, kökény;
Egyik piros, másik kék, – jó az illata:

Kezem imára kulcsolom
A te neved van ajkamon,
Oh, jó Atyám!
Buzgón Hozzád fohászkodom:
Tekints le rám!

Téged dicsér egész

Jőnek már a fecskék, hazafelé jőnek,
Szebbre fordulását érzik az időnek.
Erdőkön, mezőkön, tengeren által,
Vidám csicsergéssel

Jön a tavasz, jön a tavasz, nyilnak a virágok,
Kint a réten serény, munkás méh-rajokat látok;
Döngicsélve egy virágról

Kis kertemben piros rózsa
kivirágzott hajnalra:
Párosával leszakítom
s betűzöm hajamba:
A többivel telerakom
ezt a kis

Gólya, fecske útra készül,
Búcsúzódik a fészkétül.
Kelepelnek, csicseregnek,
Szép nyár múltán keseregnek,
Jaj de búsan

Jere, jere gyöngyvirágom,
Jere, jere lépj ide,
Tedd kacsódat, kis kacsódat
Édesanya kezibe.

Ne félj, ne félj kis madárkám,

Kicsike vagyok én,
Sokat nem mondhatok,
Egyet-kettőt azért
Mégis csak szólhatok.

Aki még nem tudja,
Tőlem megtudhatja: