Versek a szélről – Oldal 2 a 18-ből

Tizenkét hónap tánca

Január köszönt, hófehér táj,
Február fagyos, de a szív nem fáj.
Március ébred, tavaszt ígér,
Április cseppje friss esőt…
Végigolvasom →

Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét –
aludj el szépen, kis Balázs.

Lábára

Egykor régen szél urfival
Fogadott az öreg nap:
Egy vándor köpenyét melyik
Lophatná le hamarabb.

Jött a szél s magát fölfúván

Volt egyszer egy ember,
Nem is olyan régen;
Annyi volt a pénze,
Mint csillag az égen.

Egyebe is volt még,
Úgy emlékszem rája:

Fecskemadárt tudakozom:
Hová készűl olyan nagyon?
Csak azt mondja csicseregve:
Szép virágos napkeletre.

Kérdezem a

Volt egyszer egy szép tarajas,
Cifra tollú, sárga kakas.
Kiment reggel bogarászni,
Sövény alá kapirgálni,
Addig kapart

Volt egyszer egy király, annak volt egy lánya,
Széles e világnak szépsége, jósága.
Szép is volt, jó is volt, mindenki szerette,

Volt egy farkas, szörnyü éhes,
Szörnyü éhes, szörnyü mérges.
Elindult vadászni,
Bár alig birt mászni,
Olyan éhes volt

‘Mi van a kezedben,
aranyos Ágica?’
„Ábécés könyv biz ez,
kendermagos cica!”

‘Mi jó

Kis hajóját a Pista
zsinegre kötötte
A kis Irma repesve
álldogál mögötte;
A szellő a csónakot
vigan űzi hajtja:
De a Pista