Verselő.hu

Benedek Elek: Hangverseny

Egyszer egy kutyának mi jutott eszébe?
Ej, huj, ej, huj, mi jutott eszébe!
Gazdáját megunta, hűtlenül elhagyta,
S felcsapott

Vágtat velem a gyorsvonat,
Törülgetem ablakomat,
S kinézek a pusztaságba,
Az alföldi rónaságba.

Nézem, nézem a síkságot,

Arany kalászok tengerében járok,
Reám nevetnek kék búzavirágok.
Nevetős kedvük nem tudom, miért van,
Egy-két nap tán

Helén az életét virágüzletben élte át.
Árult azáleát, orchideát, kaméliát.
Egy éjjel álmot látott. Egy tündér azt mondta,

Én, ki papíroson sokat szántogattam,
Baconi mezőben szántogatok mostan.
Aszfalt helyett járok keskeny barázdában,

Az Úr Jézus szeretete
Hívott minket iskolába;
Mutassuk meg szorgalmunkkal,
Hogy nem jöttünk el hiába!

Az Úr Jézus szent

Ha ma az Ég kiderülne,
A mezőre elrepülne:
Fűről fűre szálna,
Kényére hintálna,
Ugy mond egy szép Pille.

Vajha! ma szép idő

Kis falumtól búcsút vettem,
Ismét pesti ember lettem.
Félve mék az utcán végig,
A nagy lárma szinte szédít.

Mint hangyaboly,

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szekerecske,
Szekerecskén zörgött négy kis kerekecske.
Szekerecske elé fogva két

Házunknak tornácán két kis fecskefészek.
Láttam, amig épül. Láttam, mikor kész lett.
Láttam nagy örömét a fecskecsaládnak: