Verselő.hu

Gyulai Pál: A szél és a nap

Egykor régen szél urfival
Fogadott az öreg nap:
Egy vándor köpenyét melyik
Lophatná le hamarabb.

Jött a szél s magát fölfúván

Egész uton – hazafelé –
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először

Kerek az én perecem, perecem,
Így kereken szeretem, szeretem,
most sütötte az anyám, az anyám,
Száz aranyért nem adám,

Mihelyt jókor reggel felszikkad a harmat,
A méhecske többé nem ismer nyugalmat.
Repdes ide s tova virágról virágra.
Majd

Régebben mind kézzel írtak
Mindenféle könyveket,
Könyvtárakat látni csak mint
Ritkaságot lehetett.

Guttenberg, egy

Könyves Peti tudós egy diák volt,
Különösen nagyon mélyen számolt.
Szerette is ám a tojássárgákát.
Kukurbitát, meg a kerti

Anyám táncba mehetnék,
minden leány ott van,
„Kicsiny vagy még leányom,
Jobb neked a zugban.”

Anyám, játszani

Nem régiben ismertem egy
Ép növésű fiúcskát,
Jó szülői jót akarva
Iskolába járatták.

Jól tanult, tanítója
Nem panaszolt

Volt egy piciny cica,
És azt a kis Vica
Mindig hordozgatta,
Tejjel jól tartotta;
De a cica rossz volt,
Ha mérges volt, karmolt.

Perdülj, kis citerám,
Vígságos nótára,
Kedves nagyapónak
A neve napjára.

Hány csillag az égen,
Harmat a fűszálon,
Kedves