Zigány Árpád versei versei – Oldal 3 a 15-ből

Zigány Árpád: A kis disznó szakács

Röf-röf, én a szakács vagyok,
sok a dolgom sietek:
Lepényt sütök, rá se’ érek
beszélgetni véletek.Négy vendégem

No, még ennél furcsább dolgot
nem láttam életemben:
Azt se tudom, hová legyek
szörnyű nagy nevettemben!

Nézzétek csak

– Uczczu, rajta, ki fogja meg?
Én fogom meg, én!
Hajszolják a kis pillangót
azon melegén.
De Gézának a kalapját
lefujja

Tarkabőrű király-tigris szeme vérben forog,
Éles fogát csattogtatja és rémesen morog;
Préda után járkál mindig s vele

Tili-tuli megfújom
kicsiny furulyám:
Urak, hölgyek, befelé –
tessék, szaporán!

Egy-kettőre megütöm
ezt a nagy

Répa, retek, mogyoró,
Mind a három jaj de jó!
Én a retket szeretem:
Ha csipős is megeszem.
A retek földben terem,
Hogyha megnő,

Nini, ez a három kis lány
fejét mire adta!
Seprőt fogott mind a három,
a kis eszemadta!
Jaj, de szépen dolgozgatnak:
egy csöppet

– Csip, csip, csip, kis madarak:
Itt a búza, itt a mag!
Jőjjetek, repüljetek:
Kis madárkák, egyetek!
Szórom én is,

– Tente, baba, tente,
Aludj szivem szentje!
S addig-addig ringatja.
Míg csak el nem altatja.

Ha kiülök a kőpadra,
madár száll az ágra:
S amíg dalol, rágondolok
a tündér-világra…
Mikor aztán fölébredek,
Jaj,