Zigány Árpád versei versei – Oldal 10 a 15-ből

Zigány Árpád: Pista kiment…

Pista kiment a rétre, szénát gyűjt serényen,
Meglátszik a szorgalom a csöpp kis legényen;
Nézi, nézi a kutya, mit mível

De szép fészek! – négy tojás van benne:
Ha kiszedném: – ejnye, de jó lenne!
Hazavinném, a tyúk alá tenném,
Mind

Igaz, derék, hű kutyának
nincsen sehol párja:
Az embernek nincsen nála
hívebb jobb szolgája;
Tűzbe-vízbe, kész halálba

Csip-csip, kis csibéim,
jertek hozzám, jertek:
Piros búzaszemet,
kölest hintek nektek;
Ha jók lesztek, mindig
kaptok

Hinta, palinta,
Hintázik a Katinka:
Fölrepül a levegőbe,
Majd hogy el nem szédül tőle;
Száll a hinta, száll, röpül:
A Katinka

Két kis kofa a piaczon
almát árul magában:
Szinültig van a szép gyümölcs
takaros kosarában.
– Három almát egy garasért,

Mi az: madárijesztő?
csupa rongydarab:
S mégis elriadnak tőle
a kis madarak;
E nélkül a kapzsi, fürge,
torkos állatok,

Istenem, de sok virág mosolyog felém;
Tátika, harangvirág, kikirics, kökény;
Egyik piros, másik kék, – jó az illata:

Száll a levegőben, száll a léghajó,
Vigan leng a szélben rajta lobogó;
Bár engem csak vinne,
Jaj, de jó is lenne!
Szállni,

Befujta az utat a hó,
fáznak a kis madarak;
Éheznek is, mert a havon
egy szem búza sem akad.

Kis Ilonka megsajnálja
a szegény