Garai Gábor versek versei – Oldal 3 a 3-ből

Garai Gábor: Nincs már…

Nincs már bennem indulat ellened,
se érted, végre minden véget ért;
se jót, se rosszat többé nem teszek
a kedvedért.

Hiába oltottam beléd magam
nem vagy enyém, csak voltál.
S lehetsz még, akkor sem maradsz.
Lázadó szavam nem téged vádol…
Végigolvasom →

Nekem törvény volt, törhetetlen
neked csak elhatározás.
A bukásunk neked kudarc csak
nekem sötét, tengernyi gyász.

Fölszisszentél:
ez a rózsa, ha
porcelánból volna, micsoda
bárgyú giccsbe fagyna ugyanaz
a langy tea-szín, a sugaras
vörös…
Végigolvasom →

S ha százszor is becspnak és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul…
Végigolvasom →

Távoli földről érkeztem én, fények mögül,
Sötét erdők hatalmas fáinak lombjai közül.
E szürkületből figyeltem fel rád,…
Végigolvasom →

Könnycseppjeim közt leled a tökéletes hármast,
Ha az igazat keresed, nem a hazug mázast.
Mert szeretet s a titok nyitja …
Végigolvasom →