Benedek Elek versei – Oldal 8 a 18-ből

Benedek Elek: Mariska bujdosik

Bujdosik Mariska, Isten tudja, merre,
Talán napnyugatra, talán napkeletre.
Akármerre indul, szerencse kísérje,
Szegény

Lenyugodott a nap, a munkának vége,
A vacsoracsillag kiült már az égre.
Tedd össze kezedet, én édes gyermekem,
Mondjad

Kora reggel, amikor
Húzzák a harangot,
Ébredeznek, szárnyra kelnek
A kedves galambok.

Felkel Juliska is,
Hozza a magocskát:

Kecskeanyó s a gidája,
Gyuricácska, vigyázz rája!
Anyó fizet tejecskével,
Gidácska víg mekegéssel.

Búsan járok-kelek a szürke avaron,
Léptem alatt zörög a sárga falevél.
Kis madár énekét immár nem zavarom
Erdő víg dalnoka,

Mikor szép csendesen leszállott az este,
Érkezett meg hozzánk a legelső fecske.
Fáradt volt szegényke. Leszállt. Aztán

Cimborát hozott a posta
Klárika buzgón olvassa:
Evést, ivást, mindent felejt,
Cica-furfangról mit se sejt.

Klára előtt

Virágok napja, szép virágvasárnap,
Jövel, jövel már, bontsd ki röpke szárnyad!
Hintsd be virággal az avar mezőket,
A kertek

Csendes szoba, nyitott ablak
Kicsi Laci be-beballag.
Ne hajolj be rózsafácska,
Nyugodt legyen apu álma!

Ne zümmögj, te

Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez;
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hagyd annak, ami: épnek, szépnek,