Gyerekversek – Oldal 50 a 71-ből

Péteri Takáts József: A pille, s a méhe

Ha ma az Ég kiderülne,
A mezőre elrepülne:
Fűről fűre szálna,
Kényére hintálna,
Ugy mond egy szép Pille.

Vajha! ma szép idő

Kis falumtól búcsút vettem,
Ismét pesti ember lettem.
Félve mék az utcán végig,
A nagy lárma szinte szédít.

Mint hangyaboly,

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szekerecske,
Szekerecskén zörgött négy kis kerekecske.
Szekerecske elé fogva két

Házunknak tornácán két kis fecskefészek.
Láttam, amig épül. Láttam, mikor kész lett.
Láttam nagy örömét a fecskecsaládnak:

Mint az árnyék, ha ragadja
Röpke szellő, jobbra-balra
Lebeg, illan… ismered?
Kikelet világos árnya,
– Játszi

Egyszer Cérna úrfi mit gondolt magába?
Szépen felöltözött bársonyos ruhába.
Hej, huj, hej, huj, bársonyos ruhába!

Csapott

Mióta az újság hírül adta,
Hogy egy kutya (német az ebadta!)
Nemcsak csahol, ámde még beszél is,
A csodákban hinni kezdek

Megváltozott a szokásom
Nincsen otthon maradásom.
Éltem eddig úri módon,
Most mindég az utcát róvom.

Szép nap, csúf nap:…
Végigolvasom →

Télapónak hó szakálla
Feje tarkó, ing a lába,
Lehe jégcsap, képe ráncos,
Járja a haláli táncot.
Zúz a szárnya, bús az árnya,

Ihol, itt van, itt van Mikulás apó!
Fehér a szakálla, fehér mint a hó.
Ő az, senki más,
Kedves Mikulás,
Drága Mikulás!
Isten