Gyerekversek – Oldal 46 a 71-ből

Mikszáth Kálmán: Reggeli

Fujjad, fujjad, kis aranyom!
Ugy-e forró? Forró nagyon;
Meg ne égesse szácskádat,
Mert abból oszt’ nagy baj támad.

Virágos kertemnek legszebb ékessége,
Szememnek, szívemnek nagy gyönyörűsége,
Megbűvölten állok, hogyha reád nézek,

Nagyapó! Nagyapó! Édes nagyapókám!
Mi bajod, galambom, édes kis fiókám?
Jaj, lelkem nagyapó, sok földet bejártam,
De

Kisbaconi temetőben
Most van a nap lemenőben,
Ráverődik a sugára
Jó szüleim sírhalmára.

Egykor, régen, haj de féltem,

Szép, szép, de kegyetlen a tél,
Halál jár a fagy képibe;
Szegény madár, mit szenvedtél,
Mig holtan estél le ide.

Itt fekszel

Járok-kelek a kertemben,
Kertészolló a kezemben.
Kedves fáim nézegetem,
Ahol szükség, nyesegetem.

Nézegetem szeretettel,

Ha elhagyna minden barátod,
Mitől Isten őrizzen téged,
A jó könyv, drágám, majd meglátod,
Megvigasztalja szívecskédet.Legjobb

„Anyám – így szól Pali –
Ereszsz ki játszani
S velem a Boriskát
Vigyázok rá meglásd;
Hagyj minket kérlek

Szunnyadj pici rózsabimbó,
Szunnyadj, szunnyadj még!
Éjfél van még körülötted,
Homályos az ég.
Burkában szűz kebelednek

Kinyílott már az ibolya,
Megjött apa nevenapja.
Kicsi lánya azt kívánja:
A jó Isten áldja, áldja!

Virít az ibolyácska
A