Gyerekversek – Oldal 16 a 71-ből

Zigány Árpád: A kis Gyurka

A kis Gyurka a tábláján
szorgalmasan irogat,
Mögötte a kis Juditka
kiváncsian pislogat;
Ő még kicsiny, nem tud írni,
bár

Din-don, din-don, din-don, din-don;
cseng a pöröly, kalapács;
Dan-dén, dan-dén, dan-dén, dan-dén:
én vagyok a kis kovács.

Édes anya a Juliskát
kivitte a mezőre,
Virágokat tüzdögélt a
hajába, a fejére:
Egy vadrózsát, egy kökörcsint,
meg egy búza-virágot:

Volt egyszer
Egy róka,
Bement a
Tyukólba,
Ott üle tyukanyó
Betegen,
Kérdezi a róka
Melegen:

– Hogy vagy, ó
Tyukanyó?

Megérett a szőlő, leszüretelik,
Szorgalmas leányok puttonyba szedik;
Ebből a szőlőből lesz ám a jó bor,
Ha majd az édes

Elfáradtunk a játékban,
most egy kissé pihenünk:
S indulunk is hazafelé,
mihelyt nem lesz melegünk;

Akkorára összeszedjük

Este van már, este,
Tente baba, tente!
Alszik már, alszik már
A csicsergő madár,
Alszik a kis czicza,
Gyuricza, Katicza,

Gímszarvas meg őzike, megállnak a réten,
Kémlelődve néznek szét a dombos vidéken;
Sok ellenség üldözi szegény állatkákat,

Világitó torony,
tenger közepén,
Mértföldekre látszik
tetején a fény;
Inti a hajókat:
– ne jőjjetek erre,
Szaladjatok

A kécskei kecskének
– mek-mek-mek –
baja esett szegénynek
– mek-mek-mek –
belehágott a villába,