Gyerekversek – Oldal 14 a 71-ből

Zigány Árpád: Három seprős kis lány

Nini, ez a három kis lány
fejét mire adta!
Seprőt fogott mind a három,
a kis eszemadta!
Jaj, de szépen dolgozgatnak:
egy csöppet

Bohó Jancsi az én nevem,
Hehehe!
A királynak sem szolgálok,
Merre tetszik, ott kószálok;
Ha én elkacagom magam –

Valamikor réges-régen,
a világnak kezdetén,
minden állat békességben
éldegélt a földtekén.
Ki volt akkor nagyobb úr,

Le is ut, fel is ut,
Róka koma futva fut.
Elől tűz, hátul víz,
Reszket benne minden íz.Sűrű erdő, rengeteg,
Még sem talál rejteket.

Harmatot hullajtó halovány hajnalon
feketerigó fúj furulyát a gallyon.

„Az ég fényeskedik, harmat permetezik,

– Csip, csip, csip, kis madarak:
Itt a búza, itt a mag!
Jőjjetek, repüljetek:
Kis madárkák, egyetek!
Szórom én is,

– Tente, baba, tente,
Aludj szivem szentje!
S addig-addig ringatja.
Míg csak el nem altatja.

Kendermagot talált
A veréb s igy csarált:
Egyedem,
Begyedem,
Megegyem?
Ne egyem?

Jó vón zsákba szedni,
Holnap elővenni!

Régen,
Egyszer a
Réten,
Farsang
Végen
Találkozott
Két farkas egymással,
Kezet fogtak
Nagy barátkozással:- Szervusz

Ha kiülök a kőpadra,
madár száll az ágra:
S amíg dalol, rágondolok
a tündér-világra…
Mikor aztán fölébredek,
Jaj,