Házasodik a vakond.
Háza táján nagy a gond:
ki legyen a násznagya,
sütő-főző asszonya?
Kit hívjon meg legelébb?
Tanácsadó a veréb.
„Első legyen az egér;
vakondlyukba belefér.
Második a kabóca,
rétek, mezők bohóca!
Tücsök jöjjön zenésznek!
Zene kell a násznépnek!
Hörcsög lesz a szakácsa,
nem ég el a kalácsa.”
Lóti-futi inasnak
három békát fogadnak.
Megkezdődik a lagzi,
sose látott vígság.
Ott forog a denevér,
pedig meg se hívták.
Pereg a dob, zeng az üst,
cimbalom is pendül.
Erre a sok cifra nép
páros táncra perdül.
Cincog már az egér is.
olyan nagy a kedve.
Kettőt ugrik a sáska,
mintha sánta lenne.
Sirdogál a nünüke,
neki nincsen párja.
Megforgatja a cincér,
ne maradjon árva.
Lámpás ég az asztalon,
jánosbogár hozta,
kényes-fényes lagzi ez,
s édes a sok torta.