Életképek – Oldal 7 a 13-ből

Csanádi Imre: A karácsony akkor szép…

A Karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép.
Nem is sárba, ebadta,
ropog a hó alatta.

Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak…
Végigolvasom →

Karácsony délután
lassan jön az alkony.
Kíváncsiság bújkál
minden gyerekarcon.

Végre sötétedik?
hamvas lesz az este.…
Végigolvasom →

Karácsony éjjel
égnek a fények,
szívekben béke,
és új remények.

Őzike nézi,
üres a jászla,
lesz talán mégis
aki megszánja.…
Végigolvasom →

Álomport hintett a tájra a tél,
fenyvesek ágain hűs szél zenél,
hófelhőt bolyhoz fenn, későn, korán,
s átsuhan didergő …
Végigolvasom →

„That is not what I meant at all.
That is not it, at all.”
(T. S. Eliot)

Mindezt Schneider úr, ő sem így akarta,
míg Somfi elvtárssá…
Végigolvasom →

Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a nők;
alkalmi tükreik vagyunk,
fényünkön átrebbennek ők.

És büntelen …
Végigolvasom →

Mért növesztettél kővirágot
a szívedben szomorúságot,
mikor az idei tavasz
már gyönyörünktől sugaras!?
Mikor már virradat…
Végigolvasom →

„ki méltó látni a csodát,
az a csodát magában hordja”
(Babits)

Aki méltó, – magában hordja
a szépet …
Végigolvasom →

A várva várt nagy csodák, többnyire
– mire beteljesednek –
elvesztik gyöngéd hamvasságukat;
fénylő, pikkelyes…
Végigolvasom →

Élő csipesz, lóg a trapézen
a férfi fejjel lefele,
foga közt kettős tárcsa, mintha
mágneses nyelvet öltene.

A vonzás túlsó…
Végigolvasom →