Öröm nézni rája;
Ezer alma rajta, meghajlik alatta
Ékes koronája.
Van az én kertemben almafa sokféle,
Ilyen szép egy sincsen.
Adta jókedvébe s vette kegyelmébe
Ezt a fát az Isten.
Százszor is megnézem kertemnek e fáját,
Azt hiszem, hogy álom;
Gyönyörű formáját, szép piros almáját
Meghatva csudálom.
A nap, az áldott nap, lám az is csudálja!
Meg-megáll nem egyszer;
Csudálja, csudálja, aztán meg nem állja,
Csókolja ezerszer.
S nézzétek, nézzétek a szép piros almák
Csókolják a földet!
Az áldott nap csókját szépen tovább adják
A jó anyaföldnek.
Ifjú voltam, mikor ezt a fát ültettem,
Hajam feketéllett;
Észre sem is vettem, csak megöregedtem,
Mire termővé lett.
Óh, csakhogy megértem szép kerek almafa
Csuda nagy termését,
S hallom unokáknak, játszodván alatta,
Csengő nevetését!
Óh, csakhogy megértem… ni, hogy szedegetik
Szép piros almáját!
Óh, csakhogy megértem… Isten tartsd meg nekik
Kertem legszebb fáját!