Versek a természetről gyerekeknek – Oldal 2 a 5-ből

Zigány Árpád: A harang-virág

Harang-virág, giling-galang…
Virág vagyok, de nem harang;
Mostoha volt az én anyám,
Nincs illatom, nincs szép

Hóvirág.

Ártatlan kis virág vagyok,
A tavaszt én hirdetem;
Fehér kelyhemet föltárom,
Mihelyt a hó elmegyen.

Ibolya.

Zöld

Hej koszorú, koszorú,
Szép színű és jó szagú!
Vannak virágok
Benne s zöld ágok,
Czifra levelek, –
Itt üres helyek.

Kikelet.

Egy évben van négy szakasz,
Elkezdjük most a tavaszt.
Mikor jő a kikelet,
Elfelejtjük a telet.
Fák és füvek zöldülnek.

Ragyogj, ragyogj még, őszi napsugár,
Melengesd testét az elaggott földnek!
Szánd meg szegényt, óh nézzed, mily kopár,

Farkas-barkas mit akarsz?
Pajta körül mit kaparsz?
Ugye likat akarsz ásni,
Szeretnél szépen bemászni?

Hej, tudom én,

A kert szélén vén almafa,
Száraz levél zörg alatta.
Száraz levél, sárga levél;
Nagy szomorúságról beszél.

Volt almája

Arany kalászok tengerében járok,
Reám nevetnek kék búzavirágok.
Nevetős kedvük nem tudom, miért van,
Egy-két nap tán

Arany ágon ül a sármány,
kicsi dalt fúj fuvoláján,
arany égen ül a bárány,
belezendít citeráján.

Piros alma szivem ágán,… Végigolvasom →

Ó ha cinke volnék,
útra kelnék,
hömpölygő sugárban
énekelnék –
minden este
morzsára, buzára
visszaszállnék
anyám… Végigolvasom →