Versek a csillagokról – Oldal 3 a 4-ből

Garai Gábor: Fölötted egy csillag

Mert nem egyszerre járja át
a boldogság a testet:
előbb csak a tekinteted
száll a tárgyakra vissza,
s derengő emlékeidet…
Végigolvasom →

Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
nyulat,…
Végigolvasom →

Tél van megint!
Reggel amint
fölébredek,
még betekint
az utcalámpa
sötét szobámba,
mert odakint
köd van megint.

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű…
Végigolvasom →

Gyertek, gyertek, gyújtsunk fényt,
pici gyertyalángot,
várjuk együtt örömmel,
az eljövő karácsonyt.

Első gyertyánk…
Végigolvasom →

Kati, kató, katibogár,
mondd meg nekem: hol van a nyár?

Ott, hol a fülemüle,
fagyalbokor közepébe,

nádirigó víg sípjában,…
Végigolvasom →

Karácsonykor
fényesek a felhők,
csillagokból
horgol a tél kendőt.

Ráteríti
hegyek tetejére,
fenyőágnak
jégrojtos a …
Végigolvasom →

Nem alszik még kis Jézuska,
lágy szalmában fekszik ébren.
Három csillag áll fölötte
mosolyogva fönn az égen.

Szól egy csillag…
Végigolvasom →

Hajló fűszál, lágy mező,
választ vár a kérdező.
Kicsi ember, nagy világ,
miből lesz a hóvirág?

Miből van a hegy, az erdő,…
Végigolvasom →

Volt egyszer egy kerek erdő,
s volt benne egy rókavár.
Benne lakott anya, apa,
rókafiú, rókalány.

Történt egyszer, egy …
Végigolvasom →