Macskás versek – Oldal 2 a 5-ből

Móra Ferenc: Aranyos Ágica

‘Mi van a kezedben,
aranyos Ágica?’
„Ábécés könyv biz ez,
kendermagos cica!”

‘Mi jó

Valamikor réges-régen,
a világnak kezdetén,
minden állat békességben
éldegélt a földtekén.
Ki volt akkor nagyobb úr,

Hajdinában az egér,
A macskával egy testvér,
A macska meg a kutyával,
Ez meg disznó komájával.

Hanem egyszer vége leve,

Királytigris ő kegyelme,
Indiának veszedelme,
Orrszarvúval találkozott.
S vele mindjárt összekapott.
Ez aztán megtanította,

Tipi-topi, topp ide,
Indulj baba izibe.
Messze van ám Budavár,
A nagymama odavár.

Elől megy a kutyuska,
Utána a babuska.

Kóbor cica a kamrába
Nyaskálni ment, de megjárta.
A házmester észrevette,
Seprővel megkenegette.

Supp, supp, cica! nesze,

Szegény nagymamának nincsen senkije,
Egyedül üldögél karosszékibe.
Volt egy unokája, szép és jó gyerek…
Ha rá

Szereti a baba
Tarka kis cicáját,
Simogatja szépen,
Fülét, farkincáját.
Versenyt szalad vele
Az udvaron végig,
Meg is

Macska eszik egeret;
Gyermek eszik kenyeret.Kereng mérges kigyó;
A ki sir, az nem jó.

Tarka tollas madár;
Nem kap, a ki nem

Mosolyog a nap az égen,
Lilike sétálni mégyen.
Játszik ő most kismamácskát,
Sétáltatja a babácskát.

Istenadta kismamája