Nemes Nagy Ágnes versek versei – Oldal 2 a 3-ből

Nemes Nagy Ágnes: Jeromos a remeterák

Jeromos, a remeterák
szívén a vágy serege rág.
Sötét a víz feneke:
nem lesz többé remete.

Sírnak-rínak a kis halak:
Ki ad …
Végigolvasom →

Ez a tó, ez a tó
nyugtalankodó.
Vékony fodrát fogyhatatlan
sustorogtató.

És míg fordul erre-arra,
aztán visszahull,
áll…
Végigolvasom →

Nagymosást tart medve néni
Két kisfia kérve kéri:
Míg te mosol, licsi-locs,
málnát szed két kicsi bocs.
Málnát szednek,…
Végigolvasom →

Védd meg, ha bírod, mondd: megérte,
megérte, mondd, hogy így a jó,
megérte minden kaptató,
a bölcs szándék, törekedés,…
Végigolvasom →

Jön,
jön,
Sampusz,…
Végigolvasom →

A gondolj-rám-virág,
az volna szép, az volna szép,
a gondolj-rám-virág,
az barna-kék, az barna-kék
(csak volna barna,…
Végigolvasom →

Mi szól a kertben? Mi szól a fákon?
Talán a szél jár juharfaágon,
talán szökőkút szökik ki sorban,
ezer szökőkút, ezer bokorban?…
Végigolvasom →

Nyúl-mamám, te, Nyúl-mamám,
késő van már, nem korán,
azt ígérted, vízre szállunk
húsvét napja hajnalán.
Mert hajózni …
Végigolvasom →

Piros dróton ült a fecske,
piros dróton lila folt,
mert a fecske lila volt.
Ült a dróton egymagában,
ibolyaszín kiskabátban,…
Végigolvasom →

Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.

Ha az arcom elé tartom,
látom,…
Végigolvasom →