Versek a természetről

Weöres Sándor: Olvadás

Csipp,
Csepp,
Egy csepp,
Öt csepp
Meg tíz;
Olvad a jégcsap,
Csepereg a víz.

Mögötte elmaradt a nagyhavas,
Mögötte elmaradt a rengeteg,
A piacon most megállnak vele
A nagy utat járt, csendes szekerek.…
Végigolvasom →

Mért növesztettél kővirágot
a szívedben szomorúságot,
mikor az idei tavasz
már gyönyörünktől sugaras!?
Mikor már virradat…
Végigolvasom →

Ha ki fának rendeltetett,
erdőben kell éljen.
Magányos fán vihar fészkel,
villám ül hegyében.
Ahány gallya, annyi néma,…
Végigolvasom →

Fölszisszentél:
ez a rózsa, ha
porcelánból volna, micsoda
bárgyú giccsbe fagyna ugyanaz
a langy tea-szín, a sugaras
vörös…
Végigolvasom →

Az erdőszélen lopva róka jár
s csapásvégén havas bozótba fordul.
Mint holt kastélyon bűvös mese-zár,
a jó a sí alatt halkan…
Végigolvasom →

Ring, ring,
ring a nád.
Nádon ring a fészek.
Nádirigó kisfia,
aludj, álmodj szépet!
Du-du
szól a szél.
Szól a szél dudája.…
Végigolvasom →

Zeng a fészek
reggel óta,
felcsendült a
fecskenóta:
– Csit-csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz!
Itt van, itt!

Cserregnek a verebek.
Nagy újság van, gyerekek!
Kis kertünkben hajnalra
kinyílott a hajnalka.

Itt a meleg, itt a nyár!…
Végigolvasom →

Itt a tavasz, tudod-e?
leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.
Rád füttyent egy bokorból,
füttyös…
Végigolvasom →