Aranyosi Ervin: Szeretetről szóljon!

Tudod, az én ajándékom nem kapható boltban.
Kicsi szívem szeretetét összecsomagoltam.
Karácsonyig őrizgetem szívem közepében,
ám addig is csöpögtetem, osztogatom szépen.

Anyukámhoz, Apukámhoz szép szavakkal szólok,
felvidítom a kedvüket, ha szívből mosolygok.
Látom ám, hogy jobb a kedvük, visszamosolyognak,
s nem kerítnek nagy feneket sok apró dolognak.

Testvéreim jókedvűek, a kedvükben járok,
s szeretetet kapnak tőlem idén a barátok.
A világ is megtisztulna, ha kedvesek lennénk,
ha nem vásárolt holmikat, ajándékot vennénk.

A legfontosabb ajándékunk, a figyelmünk lenne,
az időnket, a szívünket od’adhatnánk benne.
Nem kellene sorban állni, s kacatokat venni,
mert a szívünk képes csodás dolgokat teremni.

Mit szólnál egy öleléshez, egy beszélgetéshez?
Ha mindenki elmondhatná mit gondol, mit érez?
Közös ének, közös játék, de csodás is lenne,
apró öröm, nagy boldogság csilloghatna benne.

Év közben a szükségeset úgyis meg kell venni,
csak egy dolgot felejtünk el, őszintén szeretni.
Öltözködjön a szív fénybe szerte a világon,
szóljon végre szeretetről idén a karácsony!

Karácsonyi angyal

Aranyosi Ervin: Találkoztam a Mikulással!

Úgy döntöttem, jól elbújok,
s a Mikulást meglepem!
Mert nem az ajándék fontos,
hanem az, hogy itt legyen!
Szeretném élőben látni,
az élményre vágyom én.
Szólni hozzá, megcsodálni,
mert Ő kedves, csodalény!
Néhány hete mást se hallok,
csak hogy: – Jön, és jó legyek!
Nem csoda, hogy rá kíváncsi
minden apró, csöpp gyerek.
A csoki, az elfogy gyorsan,
és az idő elszalad.
Ám, hogy eljött, s itt volt végre,
örök emlékem marad.

Mikulás Medve