Hulltak súlyos harmatcsöppök
dobogva a forró földre,
mintha áttetsző szívek
estek volna a világra.
Hallatszott az istállóból
ideges ló dobogása.
Fiókfecske kiült fészke
peremére és nem félt.
Nem mohogott a bagoly,
leszállt az eperfa-ágra,
bolyhos pille helyett
lesett csillagsűrűs éjszakát.
Állt a csősz a tolvaj éjben,
verdeső ág közt kiáltott:
– Hej ti fekete cigányok,
tépjétek a piros meggyet!
– Hajnalban erős férfiak
lehevert füvet kaszáltak,
s egy-egy vérszín virág előtt
megtorpant a síma penge.