Lackfi János: Dínók és emberek

Tudjuk, a dinoszauruszok
mind irdatlan nagy állatok.
Voltak.

Agyuk viszont alig nagyobb
mint egy tojás.
Kihaltak.

Mondják, elfelejtettek bután
enni és még inni is
talán.

És hát akik ilyen buták,
azoknak nincsen hátra más,
mint a kihalás.

De egy könyvben azt olvasom
most mutatta a kisfiam
Simon:

„A dinók kihaltak csakugyan,
de negyvenmillió év után
csupán.”

Na most, húszmillió éve él
ember a Földön, hát kérdem én:
hol leszünk,

mi, emberek, még egyszer ennyi év
után, megtart-e még
a nagy eszünk?

Ezt a kérdést eldönteni
húszmillió év múlva ugyanitt
találkozzunk mindannyian!

Lackfi János: Örök

A Lázervin meghalt?
Meg.
Ő írta ezt a könyvet?
Ő.
Aki könyvet ír, az mind meghal?
Meg.
És aki könyvet olvas?
Az is.
És aki nem ír és nem olvas?
Bizony az is.
Akkor nem a könyvekben van a halasztás.
Hát nem.
Csinálsz nekem egy hosszúlépést?
Az nem gyereknek való.
Mért, mi van benne?
Bor meg szóda.
És aki megissza, hosszabbat tud lépni?
Egy ideig igen.
És aztán?
Ha túl sokat iszik, egyáltalán nem tud lépni.
És ha keveset?
Akkor még ugrándozni is tud.
A Lázervin szerette a hosszúlépést?
Nem tudom, nyáron biztos, mert olyankor nagyon jól esik.
Mégis télen lépte a leghosszabbat.
Mégis.
Most már nem lehet utolérni?
Most már nem.
Akkor se, ha iszom hosszúlépést?
Akkor se.
Akkor inkább iszom rövidet.
Az végképp nem gyereknek való.
Mi való a gyereknek?
Tea meg gyümölcslé.
Akkor csinálj nekem gyümölcslépést.
Az milyen?
Gyümölcslé meg szóda.
Jó, csinálok.
Várj csak, én mégis szeretném egy kicsit utolérni a Lázervint.
Most rögtön?
Valamit meg kell beszélnem vele.
Hát nem tudom…
Tegyél még valamit a gyümölcslépésembe, akkor sikerülni fog.
És mit tegyek bele?
Öröklét.

Öröklét